Találatok

7 dolog, amit a vaginizmus tanított nekem

Átéltem, túléltem, kimásztam belőle. Íme, a tanulságok.


 

  • Nem vagy hibás, nincs szégyellnivalód. 

    Egy sorstárs, aki megosztotta útját a világgal, azt mondta: „Eleinte szégyelltem magamat, hogy képtelen vagyok a szexre, de aztán elmondtam a szeretteimnek, mert szükségem volt a támogatásukra. Ha rákkal diagnosztizálnak, az egész társadalom mellém áll, hogy segítsen a gyógyulásban, de legalábbis tapintatos legyen velem. Semmilyen betegség, funkciózavar nem szégyen, és csak akkor van esély a gyógyulásra, ha mellénk állnak a szeretteink, és merünk segítséget kérni”. Milyen igaza volt!

 

  • Minden eset egyedi: a vaginizmus mögötti okok nem egyértelműek.

    Nem voltam sem szégyellős, sem vallásos, de még csak erőszakoskodni sem próbáltak velem soha. Nem sérült a hüvelyem gyerekként, nem fojtottam el egyetlen szexuális késztetésemet sem. Egyéb fizikai probléma – vulvodynia, kismedence fájdalom, hüvelyi szárazság – nem jelentkezett, testképzavarom soha nem volt. Ezek a gondok – és még néhány egyéb – mind vezethetnek vaginizmushoz, de egyáltalán nem törvényszerű, hogy ez áll a háttérben. Nálam valószínűleg az okozta a problémát, hogy gyerekkoromban rögzült a reflex, hogy a csikló ingerlésekor zártam a hüvelyizmokat az orgazmushoz közel, de számos más gond is lehet a háttérben. A traumákat fontos kezelni, de sokszor nem is a megfejtés, hanem a megoldás a kulcs.

 

  • Sokan máig nincsenek tisztában a jelenséggel, az orvosok közül sem.

    A nőgyógyászok a 2000-es évek elején semmit sem tudtak a vaginizmusról. Jártam öt orvosnál, a válaszokból könyvet lehetne írni:
    - nyugodjon meg, ne hisztériázzon, nem fogom bántani;
    - ne aggódjon, igyon meg egy üveg bort szex előtt;
    - ó, ez csak a fejében van, el kell menni pszichológushoz;
    - légző gyakorlat, jóga, pilátesz, meditáció;
    - nahát, ilyesmiről még nem is hallottam, a vizsgálat helyett pedig adok beutalót ultrahangra.
    Ezek a reakciók ne bizonytalanítsanak el. Nem vagy ufó, van segítség.

 

  • A vaginizmus gyógyítható, méghozzá több módszerrel is.

    Létezik egy hatdarabos orvosi dildókészlet, amit kimondottan erre a célra fejlesztettek ki, a netről bárki megrendelheti. Legkisebb darabja egy tamponnál is apróbb, a legnagyobb egy tizenhét centis péniszre emlékeztet. A bátrak ezzel is próbálkozhatnak, de szerencsére már képzett nőgyógyászok is vannak, akik az ún. lépésről-lépésre módszerrel dolgoznak. Én egy tíz felvonásos kezeléssorozaton estem át, az egy ujj-két ujjtól a húszcentis kacsáig fokozatosan halad az orvos a hüvely tágításával. A fentebb említett kiegészítő módszerek – a pszichoterápiától a jógán át a meditációig – jól jönnek, de a tapasztalatok szerint önmagukban, az említett fizikoterápia nélkül aligha lehetnek eredményesek. Gyógyultnak persze csak akkor nyilvánítanak, ha „élesben” is sikerrel jártok, de idővel erre is sor került. Már alig emlékszem rá, hogy valaha gondjaim voltak a szexszel.

 

  • Nem a problémád ítélt magányra, hanem te magadat.

    Ha összeszámolnánk, hányszor zokogtam az ágy végében kuporogva, hogy „ne haragudj, én is nagyon akartam”, egészen szürreális számok jönnének ki. Később kivontam magamat a testi-lelki fájdalom ciklikus ismétlődéséből: páncélt építettem magam köré, és senkit sem engedtem közel magamhoz. Az énvédelem természetes eszköze ez.  A mai agyammal persze tudom, hogy ha én nem így tekintek magamra, más sem ezt látja meg bennem, de a kút mélyén nehéz elképzelni a napsugarat. Sok sortársunk él boldog párkapcsolatban, házasságban: sokkal inkább rajtad múlik, hogyan kezeled a problémát, mint hinnéd.

 

  • Nem törvényszerű, hogy éveken át kell szenvedned.

    Ne ijesszen meg, hogy ennyi ideig szenvedtem. Ennek a nagy része tudatlanságban, még nagyobb része pedig elfojtásban telt. Ha ezt most olvasod, akkor te már tudod, hogy mi a bajod, és ma már több szakember foglalkozik a problémával. Ha te is odateszed magadat, néhány hónap alatt tudnak segíteni rajtad. A vaginizmus 95 százalékban gyógyítható – a fennmaradó 5 százalék azoknak az esete, akik más, komplex fizikai problémával is küzdenek, és mellé még a fizikoterápiát is hanyagolják. Ne hidd, hogy te leszel az 5 százalék: én is azt hittem, és most… van pár pornós is, aki megirigyelné mindazt, ami gond nélkül ment.

 

  • Nem volt hiába minden: pozitív hozadéka is van a tapasztalatnak.

    Nagyon sokat tanultam, komoly emberismeretre tettem szert, és a nehézségeknek köszönhetően egy hihetetlenül mély önismereti úton indultam el, amely nagyon sok megértést és megélést hozott. Idővel elengedtem a múltat, és egy egészen új minőségben folytattam az életemet: olyan emberként, aki számára nincs lehetetlen, és aki végre szereti magát, mint tökéletlenségében is tökéletes egységet. Fenntartások nélkül, szabadon.


    Nem vagy hibás, nincs szégyellnivalód.

    Egy sorstárs, aki megosztotta útját a világgal, azt mondta: „Eleinte szégyelltem magamat, hogy képtelen vagyok a szexre, de aztán elmondtam a szeretteimnek, mert szükségem volt a támogatásukra. Ha rákkal diagnosztizálnak, az egész társadalom mellém áll, hogy segítsen a gyógyulásban, de legalábbis tapintatos legyen velem. Semmilyen betegség, funkciózavar nem szégyen, és csak akkor van esély a gyógyulásra, ha mellénk állnak a szeretteink, és merünk segítséget kérni”. Milyen igaza volt!
    Minden eset egyedi: a vaginizmus mögötti okok nem egyértelműek.

    Nem voltam sem szégyellős, sem vallásos, de még csak erőszakoskodni sem próbáltak velem soha. Nem sérült a hüvelyem gyerekként, nem fojtottam el egyetlen szexuális késztetésemet sem. Egyéb fizikai probléma – vulvodynia, kismedence fájdalom, hüvelyi szárazság – nem jelentkezett, testképzavarom soha nem volt. Ezek a gondok – és még néhány egyéb – mind vezethetnek vaginizmushoz, de egyáltalán nem törvényszerű, hogy ez áll a háttérben. Nálam valószínűleg az okozta a problémát, hogy gyerekkoromban rögzült a reflex, hogy a csikló ingerlésekor zártam a hüvelyizmokat az orgazmushoz közel, de számos más gond is lehet a háttérben. A traumákat fontos kezelni, de sokszor nem is a megfejtés, hanem a megoldás a kulcs.
    Sokan máig nincsenek tisztában a jelenséggel, az orvosok közül sem.

    A nőgyógyászok a 2000-es évek elején semmit sem tudtak a vaginizmusról. Jártam öt orvosnál, a válaszokból könyvet lehetne írni:
    - nyugodjon meg, ne hisztériázzon, nem fogom bántani;
    - ne aggódjon, igyon meg egy üveg bort szex előtt;
    - ó, ez csak a fejében van, el kell menni pszichológushoz;
    - légző gyakorlat, jóga, pilátesz, meditáció;
    - nahát, ilyesmiről még nem is hallottam, a vizsgálat helyett pedig adok beutalót ultrahangra.
    Ezek a reakciók ne bizonytalanítsanak el. Nem vagy ufó, van segítség.

 

  • A vaginizmus gyógyítható, méghozzá több módszerrel is.

    Létezik egy hatdarabos orvosi dildókészlet, amit kimondottan erre a célra fejlesztettek ki, a netről bárki megrendelheti. Legkisebb darabja egy tamponnál is apróbb, a legnagyobb egy tizenhét centis péniszre emlékeztet. A bátrak ezzel is próbálkozhatnak, de szerencsére már képzett nőgyógyászok is vannak, akik az ún. lépésről-lépésre módszerrel dolgoznak. Én egy tíz felvonásos kezeléssorozaton estem át, az egy ujj-két ujjtól a húszcentis kacsáig fokozatosan halad az orvos a hüvely tágításával. A fentebb említett kiegészítő módszerek – a pszichoterápiától a jógán át a meditációig – jól jönnek, de a tapasztalatok szerint önmagukban, az említett fizikoterápia nélkül aligha lehetnek eredményesek. Gyógyultnak persze csak akkor nyilvánítanak, ha „élesben” is sikerrel jártok, de idővel erre is sor került. Már alig emlékszem rá, hogy valaha gondjaim voltak a szexszel.
    Nem a problémád ítélt magányra, hanem te magadat.

    Ha összeszámolnánk, hányszor zokogtam az ágy végében kuporogva, hogy „ne haragudj, én is nagyon akartam”, egészen szürreális számok jönnének ki. Később kivontam magamat a testi-lelki fájdalom ciklikus ismétlődéséből: páncélt építettem magam köré, és senkit sem engedtem közel magamhoz. Az énvédelem természetes eszköze ez. A mai agyammal persze tudom, hogy ha én nem így tekintek magamra, más sem ezt látja meg bennem, de a kút mélyén nehéz elképzelni a napsugarat. Sok sortársunk él boldog párkapcsolatban, házasságban: sokkal inkább rajtad múlik, hogyan kezeled a problémát, mint hinnéd.

 

  • Nem törvényszerű, hogy éveken át kell szenvedned.

    Ne ijesszen meg, hogy ennyi ideig szenvedtem. Ennek a nagy része tudatlanságban, még nagyobb része pedig elfojtásban telt. Ha ezt most olvasod, akkor te már tudod, hogy mi a bajod, és ma már több szakember foglalkozik a problémával. Ha te is odateszed magadat, néhány hónap alatt tudnak segíteni rajtad. A vaginizmus 95 százalékban gyógyítható – a fennmaradó 5 százalék azoknak az esete, akik más, komplex fizikai problémával is küzdenek, és mellé még a fizikoterápiát is hanyagolják. Ne hidd, hogy te leszel az 5 százalék: én is azt hittem, és most… van pár pornós is, aki megirigyelné mindazt, ami gond nélkül ment.
    Nem volt hiába minden: pozitív hozadéka is van a tapasztalatnak.

    Nagyon sokat tanultam, komoly emberismeretre tettem szert, és a nehézségeknek köszönhetően egy hihetetlenül mély önismereti úton indultam el, amely nagyon sok megértést és megélést hozott. Idővel elengedtem a múltat, és egy egészen új minőségben folytattam az életemet: olyan emberként, aki számára nincs lehetetlen, és aki végre szereti magát, mint tökéletlenségében is tökéletes egységet. Fenntartások nélkül, szabadon.

 

 



Az oldal tetejére